champ

champ, n.


1. (ÉTENDUE DE TERRE) a. (terrain cultivé) æcer/æcyr/ecer > a.m. acre, got. akrs, v.n. akr, v.h.a. acchar > all.m. Acker {m. a}, v.s. akkar, v. fr. ekker ♦ feld (m. u et a) > a.m. field, v.h.a. feld (nt. a) > all.m. Feld, v.s. feld (nt.), v.fr. f(i)eld (f. ō). petit champ croft (m.) > a.m. croft. des champs (ANIMAL) feldgangende. champ alluvial wæterig æcer (m. a). champ clos feld ← ♦ hamm/homm (m.) > a.m. ham, v.fr. hem ♦ pearroc/per(r)uc, v.h.a. pferrih/pfarrih ♦ tē(a)h/tēag/tǣg/tīh/tȳg (f.) > a.m. tie, v.n. taug ♦ tūn (m. a) > a.m. town, v.n. tún (nt.), v.h.a. zūn (m. i et a) > all.m. Zaun, v.s. tūn, v.fr. tūn ♦ w(e)orþ/wurþ/wierþ/wyrþ, v.s. wurđ. champ d’avoine ātland (nt. a) ♦ ātlēag (m.). champ d’orge berecroft (m.) ♦ bereland (nt. a). champ de blé hwǣtecroft (m.) ♦ hwǣteland (nt. a). champ de chaume/d’éteule ersc (m. ?) ♦ h(e)alm/hælm (nt.) > a.m. ha(u)lm, v.n. hálmr (m.), v.h.a. halm > all.m. Halm. champ de haricots bēanfurlang (nt.) ♦ bēanland (nt. a) ♦ bēanlēag (f.) ♦ bēanset (nt.) ♦ bēanstede (m. i). champ de lin flexæcer (m. a) ♦ flexhamm (m.) ♦ līnacer (m. a) ♦ līnland (nt. a) ♦ līnlēag (f.). champ de menthe mintfeld (m. u et a) ♦ minthamm (m.) ♦ mintlēag (f.). champ soumis à la dîme tēoþa æcer (m. a). limite d’un champ balc (m.) > a.m. balk, v.n. bálkr ♦ balca (m. an), v.n. bjálki, v.h.a. balko (m.) > all.m. Balken, v.s. balko (m.), v.fr. balca ♦ hlinc (m.).

b. champ de bataille æscstede (m. i) ♦ beaduwang (m. a) ♦ campstede (m. i) ♦ feld ← ♦ folcstede (m. i) ♦ herefeld (m. a et u) ♦ meotudwang/metodwang (m. a) ♦ meþelstede/mæþelstede (m. i) ♦ sigewang (m. a) ♦ wælfeld (m. a et u) ♦ wælstōw (f. wō) ♦ wælwang (m. a).

2. champ d’activité feld ← ♦ set(e)l/sedl/seþ(e)l/se(o)tul/se(o)tol/seatle/sitl/seotl/sotel/sotol (nt. a) > a.m. settle, got. sitls (m. a), v.h.a. sed(h)al (nt. a), sezzal (m.) > all.m. Sessel, v.s. sedel, v.fr. sedel ♦ stōw (f. wō), v.fr. stō.

3. Champs Elysées (VALLÉE DE TEMPÉ EN THESSALIE) scīnfeld/scēanfeld (m. u et a) ; simfeld/sunfeld (m. u et a).