fortification

fortification, n.


1. (action de fortifier un lieu) fæstnung (f. ō) > a.m. fastening.


2.
(rempart, etc.) brēostweall (m. a) ♦ fæst(e)n/fe(a)sten (nt. ja), v.h.a. festī (f. īn) > all.m. Feste, v.s. festī (f.), v.fr. fest ♦ (ge)we(o)rc (nt. a) > a.m. work, got. gawaurki (nt. ja), v.n. verk, v.h.a. (gi)werc (nt. a) > all.m. Werk, v.s. giwerk, v.fr. werk ♦ weallfæsten (nt. ja) ♦ ymbtrymming/emtrymming (f. ō). fortifications wīc (nt. a et f.), got. weihs (nt. a), v.h.a. wīh (m.), v.s. wīk, v.fr. wīk. réparation des fortifications fæstengeweorc (nt. a).