habile

habile, adj.


1. (adroit, etc.) āberedandwīs cræf(e)tliccræftglēaw (wa/wō) ♦ cræftig > a.m. crafty, v.n. krǫptugr, v.h.a. chreftig > all.m. kräftig, v.fr. kreftich ♦ fæcnig fræfel, v.h.a. fravali > all.m. frevel ♦ frōd, got. frōþs, v.n. fróðr, v.h.a. fruot/frōt, v.s. frōd, v.fr. frod ♦ gēap/gǣp gēaplic (ge)brægden gelǣredgerǣde getynge/getingeglē(a)w/glāw/glǣw (wa/wō), got. glaggw(u)s (u), v.n. gløggr (wa/wō), v.h.a. glāw, v.s. glau (wa/wō) ♦ leoþufæst log(e)þer/logþorlytig/litig/letig/lyteg manigtȳwe/manigtīwe/manigtēawmōdcræftig orþancsearocræftig/searucræftig searolic/searulicþancful > a.m. thankful. très habile gearosnottor/gearusnottor. habile de ses mains listhendig. d’une main habile glēaweglēawlīce/glēowlīce orþancumrǣdlīce. habile de son corps leoþucræftig. par un travail habile cyrtenlīce hēa(h)līce/hēlice > a.m. highly.


2.
(compétent) gehweorf, got. gaƕairbs ♦ gewit(t)ig > a.m. witty, v.n. vitugr, v.h.a. wizzīg, v.s. wit(t)ig ♦ sēl, got. sēls (i, ja/jō), v.n. sæll ♦ wīs > a.m. wise, got. -weis, v.n. víss, v.h.a. wīs(i) > all.m. weise.